Zöld kabátban minden kicsit más...

Nemrégiben diszkóban voltam... nem rendszeres az én diszkólátogatásom, most voltam skésssz... két fáradtabb kollégát betuszkoltunk egy taxiba h hazaérjenek épen és egészségesen, no de a sör megdolgozza a fáradt vesét, hát úgy döntött két még ottmaradt barát h ürítenek egyet. Minek gyurakodni a piszoár mellett, a friss levegőn jobban esik -gondolták, így a csillagos ég alatt végezték dolgukat. Azonban nem ien egyszerű a dolog, me h egy úriembernek egyáltalában nem nevezhető, neonzöldkabátos rendőr érkezett, aki nagy ordítozások közepette szószerint galléron ragadta a harmadik évtízedén már túljáró kollégámat és tuszkolni kezdte a vadiúj Logan fele. A biztos úr szerint igencsak sokat fogyasztottunk, me h nem hagytuk őt békén, aztán menekülésképpen bevágodott a meseautó anyósülésére h megírja az értékes papírfecnit. Közben persze megjelent társa is, akivel sem románul, sem magyarul nem lehetett értekezni (jelzem a magyartudás kimerült nála a "f..sz" szónál, ami nem is neki volt címezve). Mivel úgy gondolta nem tudja kivágni magát h miért éppen az én kollégámra esett választásuk a közel 10 ürítőből, hát ő is bevágódott a volán mögé. Arról talán már nem is érdemes beszélni h az írnok úrnak egy hatalmas bog nyomtatványból kellett kikeresni az aktuális szabálysértés szebbik megfogalmazását, de lassan fény derült arra, h úgy gondolták a szomszéd faluból érkeztünk. Megkértük a bácsit h legalább így utólag mondja má el a nevét, azonban mindeféle süket dumával késleltették a bemutatkozást, végül felsőbb szervek neveit hallván, h majd velük együtt meg lesz dumalva az eset, a biztos úr visszaadta a személyit, majd kiugrottak az autóból, megállítottak egy taxist, akit ugyancsak leigazoltattak (ami köztudottan nem divat ezen a vidéken), bennünket pedig, kérem szépen, visszaküldtek bulizni... h a cédulának mi lett a sorsa, nem tudni... a kolléga nem írta alá, a helyszínen oda nem adták, postán még nem küldték...
A biztosurak állítása szerint a többi megkönnyebülő mind helybéli volt, őket bármikor megtalálják, kihozzák a szórakozóhelyről. Valószínű nekik tényleg nem kell bemutatkozniuk, mivel már ismerik őket, mi azonban, a "szomszédfalubeliek" nem tudtuk meg az urak neveit és mai napig sem tudjuk. Hogy az eset kicsikét érthetőbb legyen, az érintett barát igencsak alacsony, az illető faluban valóban idegennek számít... talán egy neonzöld kabát segítene rajta. Nem biciklis mellény, egy kabát...