Igen, emellett az új szakma mellett döntöttem... volt időm gondolkozni rajta, rég nem írtam semmit ide... beugrott h akko vajon még ennyi időm se lesz idepötyögni néhány sort? me ugye menni kell skutatni - keresni a nagyvilágban...
Na de mielőtt elsietnék valamit is, elmesélem rövid történetét az új szakmára lelésemnek :)
A zúúúgy vóóót h... esténként eregelek haza melóból svan amikó valamien csodás mód felbukkan előttem egy kocsma... van amikó tiszta véletlenségből mellém kerül de akkó úgy intézem a poziciómat h megfelelő legyen e kínos helyzetnek. Sugy-e meg kellene nézni h vajon, vajon mien a sör? (elárulom h ezen véletlenek szinte a minőségi ellenőr nevű szakmára terelték szerény személyemet) A sörrel gond egy szál se vót, az egyensúllyal annál nagyobb, de a probléma akkor kezdődött, amikor bármien üzemmódban vót a zagyam, mindig került néhány kedves ebecske, ameik elkisért, vagy éppen az egész negyednek szétkürtölte h én a kocsmából hazafele cammogok. Már értem a kaptárunk mellé, mikó megláttam a homályban kettő, majd négy saztán pedig 6 smég több kutyulit. Nem lett semmi az esetből, úgyhogy aki nagy valamire számított annak most szípás :P De annyit elértek a dögök h akár a melóból, akár a kocsmából v abszolúte bárhonnan tépetem haza, mindig gyűjtök néhány apró követ. Az elején csak úgy kipotyogtak a zsebemből, félreraktam, aztán lassan készítettem egy hatalmas táblácskát és pontosan behatárolva teszem el a mindennapit... egész színes eddig a gyűjtemény. Feltűnt például h a negyed aljából gyűjtöttek sokkal jobban kopnak, a középső fertáj kövecskéi világossabbak és a felső rész apróságai pedig igencsak durva és nyers anyagból kerültek ki. Nem mellékes h a középső rész érdekességeket is rejt, például 1990-es évek előttről származó cement-töredéket, amely az akkor még elvtársként élő és tevékenykedő emberi faj által használt lépcsőből származik. Mindhárom fertáj kincsei tartalmazzák az előbb említett faj nyomait, hiszen a kőzetek kopása egyértelműen a mindennapi használatra utal, amely egyben azt is jelenti h az Elvtarsus Comunistus igenis élt és létezett, nem csak rossz álom volt. Bármennyire is próbálja a mostani kor eltüntetni a nyomokat (v épp meg sem próbálja) ez mostmár tény és való.
Szomorúan tapasztaltam azonban h aszfaltnak semmi nyoma nincs ezeken, az általam felkutatott területeken... azonban ezúton is megköszönöm kóbor ebjeinknek (és nem csak nekik) h lehetővé tették e csodás vidék felfedezését és feltárását!
2007. október 18., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)