2008. április 3., csütörtök

Falu vagyunk...

izony, izony... és meg is vagyunk aszva rendesen! Volt kicsike elôválasztás, dôlt a maszlag és mint rendes falusiak, mindenki megette. Sôt, habzsolta. És lett eredmény, olyan amilyen de meglett, annak ellenére változások jönnek, hogy kifordítom, befordítom mégis... amit nem lehet letagadni, az csupán annyi, hogy busz járt a romákhoz.
"...Nem tudom ki fizette, több tanácsos is látta, én is ott voltam..."(K.J.)
"...Végül is az embereknek joga van jönni gyalog, szekérrel, busszal, kocsival, hogyha mostmár arról van szó, hogy valahova kell menni. Nem tudom, hogy ez ilyen kategória-e..."(W.GY.)

Az egyik polgármesterjelölt sem tudott semmit. Mai napig nem tiszta nekik, hogy vajon hogyan kerülhetett az egyik környezô település autobusza a romák környékére. Lehet, égi segítség volt ( el is képzeltem a busz sofôrjét, ahogy hajnalban felébredt, mert hangot hallott és alászállt az angyal, a sofôr meg már gyermekáldásban reménykedett, erre kiderült, hogy a számára megírt feladat csupán annyi, hogy roma embertársainak szállításával segítsen a jelöltek biztos bejutásán Mit van mit tenni, ha fentrôl jött az üzenet, akkor cselekedni kell... és ment reggel az elsô órában), de el tudom képzelni azt is, hogy valaki, akinek futotta rá, egy aprócska segítséget nyújtott (kicsike vásárlási utalványok, néhány ruhadarab az akciós napokon kívül is, vagy csak egyszerûen bért fizetett és kész). Ez az utóbbi variáns valószínübb... de nem tud senki semmit, a dolog már eldôlt, megvan a jelölt.
Közben a jelen vezetôk pedig még mindig keverik a szalámit... kellene már bontani a garázsokat, hogy a fiataloknak tervezett tömbházak végre valahára elkezdjenek épülni. ha nem fáradt politikusok, vezetôk, akkor az igazi helybéli emberek akadályozzák a munka menetét. A polgármester kimegy, vitatkozik, aztán odébbáll... megigéri a kedves tulajoknak, hogy kihívja a tanácsosokat is. Összehívják az ülést vagy gyûlést, nevezzük aminek akarjuk. Megjönnek a tanácsosok és ahelyett, hogy az aktuális problémák megoldását vitatnák meg, az elôbb említett elôválasztás vesztesei, érezve a vég szomorú közeledtét, vitába szállnak egymással... hogy kinek, hol áll az autója és hol állt az négy éven át, ki mit tud felmutatni az elmúlt négy évrôl... és közben kártérítésrôl beszél a sajtó, mert a cég nem tud nekifogni az építkezésnek, az is fennáll, hogy ennek a falunak bizony nem lesz uszodája, amennyiben nem kerül hely neki. De vajon, hogy kerüljön hely, amikor az egyik személy spórolni szeretne, a másik ismeri a szóban forgó terület tulajdonosát és tudja, hogy az ragaszkodik a területhez, a harmadik meg azzal van elfoglalva, hogy ki, mit csinált a négy év alatt... és így punnyadunk szépen, lassan. Ha minden a fenti forgatókönyv szerint megy, akkor biza azok a bizonyosok egy idô után, valószínû, vagy elbújnak a bundába, vagy eladják a falu érdekében... feltéve, hogy trendinek tartják majd, a feltehetôen meleg júniusban a bundát...