Támadjunk(...)fel!

Nohát valahogy így áll a gyergyói fiatalok agymenete, főleg az aranyos, drága ifj.Gábor Pista porfelverő akciója után. Van egy lista, ahol a gyergyói fiatalok (főleg) értelmiségi rétege irogatja össze félévente mondanivalóját. Na jó, az, h mien időközönként írnak, az témától függ, de lényeg, h Pistuka sztorija annyira feldobta a lista hangulatát és írókedvét, h sokan má` le akarnak iratkozni. Jön dögivel a levél, próbálja mindenki elkerülni a diszkriminációt meg az ehhez hasonló dolgokat, de persze úgyis az a vége, h senki sem kedveli őket teljes mértékben.
Na de egyik szál jött, a másik ment és végül addig füzögették(ük) a dolgokat, h eljutottunk az áldott módszerig: perelni kellene ezt és perelni kellene azt. Végül a polgármesteri hivatal is lassan beperelődik. Me h mien a város és mit tudunk bemutatni a Pistuka családjának körülményes életén kívül, meg h mennyi xar van ebben a városban...
Hát most mit mondjak? az biztos h van itt xar elég és valószínű, h nem is a kukák bűzlenek néha, hanem maga a haldokló város. Néhány fiatal szeretne tv műsort csiálni arról, h biza a gyergyói ember is örülhet néha valaminek és örül is, ami jó dolog és biztos akad téma dögivel. Na de azok az örömök csak addig tartanak, amíg meg nem érkezik egy törzsgyökeres gyergyói és be nem szól, csak úgy, két szót, amivel a morál kedves hívek, kirohan a Nyírbe és bemászik a katonaság egykori, föld alatti raktárába. Aztán jön egy három hónapig tartó punnyadás, előkerül Pistuka, belerúg az alaposan leülepedett porba és indul az élet! Jön az áldott magyarmagyar sajtó, elviszi a hírünket megint és mi azon kesergünk továbbra is, h vaon vaon mit kellene tenni? Jövünk javaslatokkal, megoldás-elméletekkel és felállunk, lépegetünk és megint jön egy gyergyói és megint földhöz vágja a morálunkat.
Azok, akik civilizált szórakozóhelyek mellékhelyiségeit verik szét pisztollyal hadonászva és a revans szó rezgeti hangszálaikat, mindebből nem értenek egy szót se, sőt nem is tudnak egyes emberek törekvéseiről. Alkoholos mámorban várják a következő hétvégét, h majd beverjenek néhány üres fejet... szerencsere Cătălin, a fő stand up-os riporter ezekről nem tud semmit. Me ha még ezek is napvilágot látnak, az 5 órás hiradóban valószínű külön rovatot kapnánk.
És az említett perek főszereplői még annyit sem tudnak az egészről. Jóska bácsi beül a tv stúdióba, megköszöni, h a kollégák és a főnök bácsi beengedte, habár nem voltak kidobók alkalmazva, amennyiben én tom és minden üres duma után "csendes jócccakát " kíván a kedves nézőnek, aki valamikor kapott valamit tőle, ezért cserébe betelefonált és felmagasztalta őt. Aztán megnézte az ismétlést otthon, kijavította magát fejben, h hát ezt biza szebben es el tuttta voúna mondani, de mosmá mindegy, nyugodt lelkiismerettel hajtja álomra fejét, hiszen ügyesen ki tudott kerülni néhány kényes kérdést. Valamien oan formában szlalomozott a kérdések között, h gyönyörű felvezetés után hozzátűzte mondatához, h "de erről, most inkább nem beszélnék". Na ezt pereld be a kijelentései alapján ha tudod! És ennek a résznek még nincs vége, mivel a reggeli ismétlést sem hagyja ki a vezetőnek titulált idős ember. Samikó aztán azt is megnézte, gyújthatsz tüzet a xaroskaróddal... na jó na, mégsem, me háromhavonta még meg kell piszkálni azt a nagy xart ami itt van...