...

Kezdem úgy érezni h nem szeressem a mostani fotósokat, vagy legalábbis nem a egészet közülük... jön a kis bunkó gyerkőc, anyuciék eladták a fél erdőt, amit ő biza nem vett észre, me a vadiúj digifotógépébe gyönyörködött éppen és akko (ha nem vetted vouna észre kisköcsög, ő a művész, ééérted?!) feszít, mint a malacka a jégen... és ha nem vagy elismeréssel az ő munkája iránt, akko anyuciék kiveszik az egyik, éppen szabad kiállítótermet és ott aztán nagy büdös cécót csiálnak. Pedig a kölyök úgy gondolta elmegy világot látni és nyakába akasztotta az "aparátot" oszt amiko kiért a lépcsőházba akko megbotlott a küszöbben és elsült... mármint a gép... nahát megvan az első zextrém kép, mosmá aztán naon ottvan a kölyök! emmá igen... ha egy régivágású újsághoz elvinné a "hírértékű" fotóit, valószínű az ablakon távozna vele, na de a mostani század úgy ontja magából a művészeket h az má szinte-szinte hihetetlen és akko mié pont ő lógna ki a sorból? a művészek voltak a társadalom különcei, most meg lassan az számít különcnek aki csak átlag polgár szeretne lenni... valószínű a vidékiek, akik hagyományőrzők ugyebár, azok is csak holmi old school népség... különleges sminkre képesek, deszkázni tudnak, ha a csűr oldala annyira lerohadt vouna... vagy nem?