bukta van...

háá vazzzeee, levaok maradva de rendesen! Nagyritkán felnézek ien-oan érdekes izékre, oan barátkozósdi oldalakra, sakkó mindig úgy érzem h baromira itthon ragadtam. A kedvesarc kislányok mind-mind oan fotókat tesznek fel, ameiken vagy a felsőbb domborulatok látszanak, vagy valamien himihumi pálmafák... végső elkeseredés esetén mindkettő egy képen. És jövök én, az átlagpolgár, aki életemben pálmafát nem láttam, női melleket még annyira sem, hacsak nem kovájogtam eleget a világhálón és egyaegybe szerelmetes lettem a leánzóba, methogy h ő a lazakizslány, me megmutatta magát és megmutatta azt a néhány pálmafát amit vót alkalma egy hétig ölelgetni valameik égtáj fele megszabadulva... ott ölelgeti minden képén a fákat, me valószínű másnak odakinn má nem kellett semmien célra. Itthon viszont lazán feszíthet a görög tengerparton vásárolt Jamaica feliratos topjában, me tudja a dög h ő mien ország homokjába süppedt bokáig... sakkó én xarul kell most érezzem magamat me ő vót ott én meg nem...
Na de ajszem szólók néhány havernek és kimegyünk valameik közeli bányához rövidgatyóban, néhány derítővel, fürdőlepedővel és egy falnyi nagyságú óriásposzterrel a vállunkon, megtöltjük anyuci kiürült ablaktisztítós palackjait, befrittezzük magunkat és indulhat a fotózás. Na nehogymá pont mi szégyenkezzünk h nem jártunk sehova, vagy leglábbis mindenki úgy tudja... sakkó a rózsaszínagy logikája alapján egy hónapon belül válogathatunk a szebbnélszebb kislánykákból akik rábuktak a "fárasztó csajok kíméljenek!" című képeinkre