Felhivnam figyelmedet kedves olvaso, hogy ezen iromany meg az O-zone nevezetu egyuttes csillagocskajanak lealdozasa kornyeken irodott! Csak elokerult, oszt gondoltam beirom ide h valahol maradjon ma meg...
Hol van az a nyar, amikor ejszakankent egymast tamogatva a radiobol omlo szennyet locsogtatva fejunkben, felbofogtunk nehany mondatot a jol ismert slagerbol: "nu raspunzi la esemes!"
Mert ien is volt... akko nem kellett meg azon toprengeni, hogy vaon visszaterunk-e idoelott a nemzeti szinek edes otthonaba.
Sosem gondolkoztunk el azon, hogy mit is jelent a szerelem, amely tejbol van... amikor kedves radios baratunk bejatszotta, mi mar tul voltunk az elso akarhany sorunkon, meg ki tudja meg micsodan es azokban a pillanatokban bizonyosodott be igazan, hogy a harom derek fiatalember (szamomra egyre inkabb hanyingert gerjeszto) notaja slager... nem ajultunk el a dalocskat hallva, csak enekeltuk gondolkodas nelkul.
De, a slagerre visszaterve! Igen, az, hiszen az europai orszagok fullextras kabrioit uralo, ujjnyivastagaranylancos macsok is erre bologatnak husegesen a borbevonatukormanykerek mogul...
Es amikor az ilyesfajta szerelem receptje ismert lett a vilag minden tajan, akkor meghatodottsagukban sirni kezdtek a gitarok... bizonyara ereztek vesztuket. Tudtak, hogy a tejbol keszult szerelemmel nem vehetik fel a versenyt. Ma mar a legenykeket siratjak, akik profikhoz meltoan a csucson hagytak abba.
Istenem, mekkora egy "veszteseg" ez a zeneiparnak!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése