Falu vagyunk...

izony, izony... és meg is vagyunk aszva rendesen! Volt kicsike elôválasztás, dôlt a maszlag és mint rendes falusiak, mindenki megette. Sôt, habzsolta. És lett eredmény, olyan amilyen de meglett, annak ellenére változások jönnek, hogy kifordítom, befordítom mégis... amit nem lehet letagadni, az csupán annyi, hogy busz járt a romákhoz.
"...Nem tudom ki fizette, több tanácsos is látta, én is ott voltam..."(K.J.)
"...Végül is az embereknek joga van jönni gyalog, szekérrel, busszal, kocsival, hogyha mostmár arról van szó, hogy valahova kell menni. Nem tudom, hogy ez ilyen kategória-e..."(W.GY.)

Az egyik polgármesterjelölt sem tudott semmit. Mai napig nem tiszta nekik, hogy vajon hogyan kerülhetett az egyik környezô település autobusza a romák környékére. Lehet, égi segítség volt ( el is képzeltem a busz sofôrjét, ahogy hajnalban felébredt, mert hangot hallott és alászállt az angyal, a sofôr meg már gyermekáldásban reménykedett, erre kiderült, hogy a számára megírt feladat csupán annyi, hogy roma embertársainak szállításával segítsen a jelöltek biztos bejutásán Mit van mit tenni, ha fentrôl jött az üzenet, akkor cselekedni kell... és ment reggel az elsô órában), de el tudom képzelni azt is, hogy valaki, akinek futotta rá, egy aprócska segítséget nyújtott (kicsike vásárlási utalványok, néhány ruhadarab az akciós napokon kívül is, vagy csak egyszerûen bért fizetett és kész). Ez az utóbbi variáns valószínübb... de nem tud senki semmit, a dolog már eldôlt, megvan a jelölt.
Közben a jelen vezetôk pedig még mindig keverik a szalámit... kellene már bontani a garázsokat, hogy a fiataloknak tervezett tömbházak végre valahára elkezdjenek épülni. ha nem fáradt politikusok, vezetôk, akkor az igazi helybéli emberek akadályozzák a munka menetét. A polgármester kimegy, vitatkozik, aztán odébbáll... megigéri a kedves tulajoknak, hogy kihívja a tanácsosokat is. Összehívják az ülést vagy gyûlést, nevezzük aminek akarjuk. Megjönnek a tanácsosok és ahelyett, hogy az aktuális problémák megoldását vitatnák meg, az elôbb említett elôválasztás vesztesei, érezve a vég szomorú közeledtét, vitába szállnak egymással... hogy kinek, hol áll az autója és hol állt az négy éven át, ki mit tud felmutatni az elmúlt négy évrôl... és közben kártérítésrôl beszél a sajtó, mert a cég nem tud nekifogni az építkezésnek, az is fennáll, hogy ennek a falunak bizony nem lesz uszodája, amennyiben nem kerül hely neki. De vajon, hogy kerüljön hely, amikor az egyik személy spórolni szeretne, a másik ismeri a szóban forgó terület tulajdonosát és tudja, hogy az ragaszkodik a területhez, a harmadik meg azzal van elfoglalva, hogy ki, mit csinált a négy év alatt... és így punnyadunk szépen, lassan. Ha minden a fenti forgatókönyv szerint megy, akkor biza azok a bizonyosok egy idô után, valószínû, vagy elbújnak a bundába, vagy eladják a falu érdekében... feltéve, hogy trendinek tartják majd, a feltehetôen meleg júniusban a bundát...

Mar megint...

... bebizonyítottuk, h gyergyaiak vagyunk. Meséltem már egy bizonyos ifi-listáról. Ott egy újabb téma került napirendre, az pedig egy fiatal legény vandalizmusa, a modern művészet űzése városunkban. Na jó, ne nevezzük művészetnek, de akkor is valahova oda kell sorolni no...
A legény a nevéből összerakott egy szót és azt szórja ezerrel a város épületeire, mikor piros, mikor akármien más színben. Van akit zavar... valóban nem szép, de ha már van akkor el lehetne követni valamit, h normálisan történjen a dolog. Fel is dobódott a listán néhány ötlet, néhány megoldás, többek között a pofozkodás is, ami már a rendőrség után van említve... szomorú... tényleg az, me h mindannyian fiatalok vagyunk, mindannyian egy városban és mégsem azt keressük, h hogyan lehetne logikus, esztétikus vagy nevezzük aminek akarjuk megoldást találni, hanem, h hogyan kell móresre tanítani az illető személyt, akinek mellesleg éppen csak a cipőmérete nem került fel a listára. Lassan már az következik, h nagydobra verjük a nevét, a hollétét, majd vérdíjat tűzünk ki a fejére. Aztán amiko má valaki meg is találta, akko kikötözzük egy nyilvános helyre, megkövezzük, vagy csak úgy, lazán máglyán elégetjük... próbálunk kitörni a város sokévtizedes punnyadásából és közben egyre mélyebbre süllyedünk és ami még szomorúbb az, h mindezt együtt tesszük... nyugodtan vessünk Józsi bácsira és a tanácsosokra, h biza elbaxtak 105 milliárd régi lejt a várostól, h mien bénák és h nem tudnak normális dolgokat csinálni és normális megoldásokat találni... és mondjuk azt, h azé lesz lassan teljesen okés a közvilágítás, me választások jönnek (holott nem most szottyant a pénz rá, csak éppen most fogtak neki)...
A legény színessé teszi a várost a tagjeivel, a hivatal a vadiúj, narancsszínű lámpáival, mi pedig, mint kivülállók mindkét dologra, igazi gyergyai módjára azt mondjuk, h "ejnye,bejnye"... van ennél jobb hozzáállás is, ami tényleg egy új, pezsgő fiatalokat sorakoztató városról adna tudomást... az összefogás...

Támadjunk(...)fel!

Nohát valahogy így áll a gyergyói fiatalok agymenete, főleg az aranyos, drága ifj.Gábor Pista porfelverő akciója után. Van egy lista, ahol a gyergyói fiatalok (főleg) értelmiségi rétege irogatja össze félévente mondanivalóját. Na jó, az, h mien időközönként írnak, az témától függ, de lényeg, h Pistuka sztorija annyira feldobta a lista hangulatát és írókedvét, h sokan má` le akarnak iratkozni. Jön dögivel a levél, próbálja mindenki elkerülni a diszkriminációt meg az ehhez hasonló dolgokat, de persze úgyis az a vége, h senki sem kedveli őket teljes mértékben.
Na de egyik szál jött, a másik ment és végül addig füzögették(ük) a dolgokat, h eljutottunk az áldott módszerig: perelni kellene ezt és perelni kellene azt. Végül a polgármesteri hivatal is lassan beperelődik. Me h mien a város és mit tudunk bemutatni a Pistuka családjának körülményes életén kívül, meg h mennyi xar van ebben a városban...
Hát most mit mondjak? az biztos h van itt xar elég és valószínű, h nem is a kukák bűzlenek néha, hanem maga a haldokló város. Néhány fiatal szeretne tv műsort csiálni arról, h biza a gyergyói ember is örülhet néha valaminek és örül is, ami jó dolog és biztos akad téma dögivel. Na de azok az örömök csak addig tartanak, amíg meg nem érkezik egy törzsgyökeres gyergyói és be nem szól, csak úgy, két szót, amivel a morál kedves hívek, kirohan a Nyírbe és bemászik a katonaság egykori, föld alatti raktárába. Aztán jön egy három hónapig tartó punnyadás, előkerül Pistuka, belerúg az alaposan leülepedett porba és indul az élet! Jön az áldott magyarmagyar sajtó, elviszi a hírünket megint és mi azon kesergünk továbbra is, h vaon vaon mit kellene tenni? Jövünk javaslatokkal, megoldás-elméletekkel és felállunk, lépegetünk és megint jön egy gyergyói és megint földhöz vágja a morálunkat.
Azok, akik civilizált szórakozóhelyek mellékhelyiségeit verik szét pisztollyal hadonászva és a revans szó rezgeti hangszálaikat, mindebből nem értenek egy szót se, sőt nem is tudnak egyes emberek törekvéseiről. Alkoholos mámorban várják a következő hétvégét, h majd beverjenek néhány üres fejet... szerencsere Cătălin, a fő stand up-os riporter ezekről nem tud semmit. Me ha még ezek is napvilágot látnak, az 5 órás hiradóban valószínű külön rovatot kapnánk.
És az említett perek főszereplői még annyit sem tudnak az egészről. Jóska bácsi beül a tv stúdióba, megköszöni, h a kollégák és a főnök bácsi beengedte, habár nem voltak kidobók alkalmazva, amennyiben én tom és minden üres duma után "csendes jócccakát " kíván a kedves nézőnek, aki valamikor kapott valamit tőle, ezért cserébe betelefonált és felmagasztalta őt. Aztán megnézte az ismétlést otthon, kijavította magát fejben, h hát ezt biza szebben es el tuttta voúna mondani, de mosmá mindegy, nyugodt lelkiismerettel hajtja álomra fejét, hiszen ügyesen ki tudott kerülni néhány kényes kérdést. Valamien oan formában szlalomozott a kérdések között, h gyönyörű felvezetés után hozzátűzte mondatához, h "de erről, most inkább nem beszélnék". Na ezt pereld be a kijelentései alapján ha tudod! És ennek a résznek még nincs vége, mivel a reggeli ismétlést sem hagyja ki a vezetőnek titulált idős ember. Samikó aztán azt is megnézte, gyújthatsz tüzet a xaroskaróddal... na jó na, mégsem, me háromhavonta még meg kell piszkálni azt a nagy xart ami itt van...